Tekintettel a műszer nagy érzékenységére, Eötvös ezzel végezte a kőzetek és más gyengén mágnesezett testek mágneses momentumának meghatározását. Hasonló méréseket végzett régi téglákon és cserépedényeken. A több évszázados téglák és edények égetésük alatt az akkor uralkodó földmágneses tér irányát, mint remanens mágnesezettséget megtartották.
Mivel a tégláknak oldala és az edényeknek alapja, melyen azok kiégetésükkor feküdtek, felismerhető volt, elég biztonsággal lehetett azokat ugyanolyan helyzetbe felállítani. Mágneses momentumuk irányának meghatározásával a készítésük idejére vonatkozó földmágneses tér inklinációja meghatározható.