Az Eötvös lányok

Mindig emlékezetes marad az a szép ragyogó augusztusi nap (1901), mikor két fiatal magyar hölgy (Eötvös Ilona és Rolanda) párját ritkító bátorsága és az akadályt nem ismerõ energiája megtörte a Tofana di Rozes falának varázsát. Erre a munkára csak a hegyek és a természet rajongó szeretete adhat jogot, erõt és hivatást, - és ennyi lelkesedést csakis a teremtés oly mûvébõl lehet meríteni, mint minõ a Tofana di Rozes.

A Dolomitok
Ritka szép nyári nap volt, mikor a föld pompázik színeinek és kincseinek pazar ékességével. Az ég is mosolygott a csillogó mozdulatlan levegõn át, mintha örömmel pártfogolná a bátrak vállalkozását. Midõn Cortina karcsú campanile-je alatt a viharedzett vezetõk csoportja meglepetve emelte kezét szemeihez, mikor a világ minden részébõl odakerült vándorok ámulva adták odább a távcsöveket és mindenki susogta azok nevét, akik ott a szédületes magasságban bebizonyították, hogyan kell a lehetetlent lehetségessé tenni. Csak lelkesedni kell a kitûzött czélért és merni, - igaz büszkeséget éreztem a magyar név hallatára, s midõn este felé Pocol és Falzarego közt jelezte az örömtûz a csúcsnak elérését, úgy éreztem magam, mint bajtárs, ki a gyõzedelmes csata hírét hallja, melyben a vele rokongondolkozásúak legyõzték az aránytalanul hatalmasabb ellenfelet.

... A Tofana di Rozes hatalmas pillérekkel tagolt napsütötte déli fala számos út lehetõséget kínál, melyek közül egyik sem mondható egyszerûnek. Így a fal elsõ megmászása egy olyan probléma leküzdését jelentette, amely abszolut értelemben is nehéznek mondható, nemcsak annak a történelmi kornak a mértékével mérve, amelyben a megoldás megszületett.

Mindenesetre 1901-ben ahhoz, hogy új irányt tudjanak mutatni a hegymászásban, a fiatal magyar bárólányoknak és az õket kísérõ cortinai vezetõknek valóban egyesíteni kellett a merészséget a technikai tudással. Útjuk során - melynek egyes szakaszai ma is IV. nehézségû mászásnak számítanak - a helyes útvonal kiválasztása nagy tapasztalatot igényelt. Így a legrégebbi út (Eötvös útja), amely immár a Dolomitok nagy klasszikus útjai közé számítható, a fal legismertebb és leglátogatottabb útja maradt.

( Az Eötvös bárónõk nemcsak ezen az úton voltak az elsõk (Dimai Antonio, Verzi Agostino és Siorpaes C. Giovanni vezetõkkel), hanem a Croda di Misurina, Croda Liscia, Torre Giovanni, Campanile Antonio-Giovanni, Punta Agnello, Il Gobbo, Croda Rossa, Torre del Diavolo elsõ megmászása mind az õ mûvök. )

Jankovics Marczell Dr.: Az Alpesek. Budapest, Hornyánszky Viktor Császári és Királyi Udvari Könyvnyomdája, 1911