A Cima di Eötvös

( Eötvösspitze, Második legmagasabb vagy délnyugati Cadin-csúcs) 2837 m.

A csúcs, amely csak néhány méterrel alacsonyabb, mint a csoport legmagasabb pontja, melytõl a Nagy Csorba választja el, dél felé a Cadino di Maraja-ig leszakadó falával a csoport legnagyobb letörését formálja. Északnyugati és nyugati falai, melyek Nevaio és Forcella di Nevaio felé esnek, kevésbé magasak. Az Eötvös-csúcs azonban még ezen oldalak felõl szemlélve is egyenrangú termetet mutat a Cima Cadin di San Lucano csúccsal.

A Cadin csoport középen az Eötvös cs´ccsal
Ezt a csúcsot méltónak tartom arra, hogy a szép hegyek között az Eötvös nevet tartósan megõrizze, mivel névadója egy negyed évszázad óta kutatóként és felfedezõként tevékenykedik. E névhez kapcsolódik a Dolomitok leghíresebb csúcsainak - Cima Dodici, Cima Undici, Croda da Lago a Cadini csoport csúcsai - sokaságának elsõ megmászása is.

Az Eötvös-csúcs megmászásáról az irodalomban semmit nem találunk, mégis Pietro Siorpaes hegyivezetõ szóbeli közlése szerint volt már ilyen, 1887-ben turistákkal elérte a csúcsot, amikor a Cima Cadin di San Lucano csúcsra vezetõ utat köd miatt nem találták meg. Amennyire Pietro Siorpaes még vissza tud emlékezni, a Nagy Csorbával szemközti oldalon egy meglehetõsen nehéz húsz méteres kéményt másztak meg, amelyrõl szirtek és kis párkányok vezettek a csúcshoz.

Pietro Siorpaes útja azonos lehetett azzal az ösvénnyel, amely ez év július 16-án a langenlois-i Dr.Oskar Raffaelsberger császári és királyi megyei bírót és a schluderbachi Josef Innerkofler hegyivezetõt a csúcshoz vezette. Õk a Nagy Csorbától a mintegy 30 méterre a Val d'Onge oldalán könnyen felismerhetõ kiemelkedéshez kapaszkodtak fel egy közepes emelkedõn, majd egy 30-35 m hosszú, helyenként nem könnyû, de mégis mindenütt jó fogásokat és lépéseket kínáló kéményt másztak meg, amely egy hasonló hosszúságú, törmelékkel kitöltött meredek hasadékba vezetett. Ennek végétõl néhány lépéssel balra a két csúcsblokk közötti szûk hasadékba jutottak. A keleti csúcskúpot egy 4-5m magas, helyenként változó nehézségû falat átmászva érték el néhány percen belül. Az alig egy méterrel alacsonyabb nyugati csúcs az említett meredek hasadék felsõ végétõl percek alatt könnyen elérhetõ és alighanem gyakrabban látogatott. Ennek ellenére a nehezebb csúcsblokk elsõ legyõzõjének Josef Innerkofler látszik. A Nagy Csorbától a csúcsig a mászás mintegy fél-háromnegyed órát vesz igénybe.

Az Eötvös-csúcsot a Cadino di Nevaio felõli oldalon elõször a szerzõ és a schluderbachi Josef Innerkofler mászta meg ez év szeptember 10-én. Miután Misurinától csak 10 órakor kerekedtünk fel, fél 11-kor értünk el a Forcella Verzi-t az északi folyosón át. Az emelkedõ a kuloáron át jóval fárasztóbb és nehezebb volt, mint vártam. A nyugati falnak a hegy többi oldalához viszonyítva csekélynek mondható dõlését közvetlenül a Forcella di Nevaio fölött meredek sziklák sora töri meg, amelyek a Forcella di Nevaio-tól jobbra hatalmas sziklafalba torkolnak. A Forcella di Nevaio-tól egy kevéssé délre veselkedtünk neki ennek a meredek résznek, elõször jobbra felfelé traverzáltunk, majd egy meredek és szilárd sziklakéményt másztunk meg. Ezután kis dõlésû sziklatelep következett, amelyen gyorsan nyertünk magasságot. Fent túlságosan balra tartottunk, ezért elõször a két csúcsblokkot elválasztó hasadék peremére jutottunk, amelynek aljáról már mély és meredek szakadék választott el minket. Úgy határoztunk ezért, hogy elõször az alacsonyabb nyugati csúcson teszünk látogatást, majd közvetlenül dél felõl egy kellemes mászóúton jutunk fel. Két óra ötven perckor értünk a kõbabához, azaz Misurinától a hegy megmászásához nagyon lassú tempónál közel öt óra kellett. Az Eötvös-csúcs átmászását érdekes, közepes nehézségû útként érdemes gyakrabban megismételni.

Ad. Witzenmann. 1902, Die Gruppe der Cadinspitzen in den Sextener Dolomiten. Zeitschrift des Deutschen und Österreichischen Alpenvereins. Band XXXIII. (német nyelven)